Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Balkezes - Hopster

2015 okt. 20. § komment § soksörutánkapitány

A hátcímkén ez áll:

Hopster: Többet tud az obskúrus kézművessörökről mint te. Maga is sört készít, nyilván. Gúnyolja az ízlésed. Csak IPA-t iszik. A hétköznapi söröket csak főzésre használ. Ismert még mint "sör hipszter".

Magunkra ismertünk. Csak az a baj, hogy már régen ittuk, szóval fel kellene eleveníteni, mert igazán kellemes élmény volt.

Komlók: Amarillo, Magnum, Cascade, Citra

Alkohol: 7,7%

balkezes_hopster.jpg



To Öl - First Frontier

2015 júl. 17. § komment § soksörutánkapitány

Kezünket homlokunkhoz emelve figyeljük a horizontot. Semmi különös, csak a szokásos péntek délutáni időtöltésünk a döglesztő meleg elől menekülve, hűsítő árnyékot kutatva.

Mozgást látunk.

Három lovaskocsiból álló kis konvoj, akik bőszen verik fel a port maguk körül.

Lóra szállunk, csúcsra fejlesztett lopakodó technikánkat elővéve a megfelelő távolságból elkezdjük követni ezt a furcsa társaságot.

Itt érünk el sörünk kibontásához, ami a First Frontier IPA nevet kapta a To Öl dán bérfőző párostól.

Vissza is merülünk gondolatainkban - amint elhagyta a kupak sörünk száját – és már hasalunk a porban és figyelmesen kémleljük, hogy valamit folyamatosan hagynak maguk mögött ezek a békésen döcögő fehérbőrűek.

Egészen mély lélegzetet veszünk és várjuk, hogy mi fog ebből kisülni.

Mézédes, tömény gyümölcsök kezdik el birizgálni orrunkat. Érett őszibarack, sárgadinnye szintű édesség, amibe néhol belepofátlankodik egy kis karamelles háttér. Hmm. Ekkor vesszük észre, hogy három sorban, folyamatosan a földbe helyezve lettek ezek az apró kincsek a természetre és a fürkésző szemekre bízva.

Eléri nyelőcsövünket is a csomag, és meglepődünk. Óriási pezsgés veszi kezdetét szánkban, ide-oda ugrálnak a buborékok, amik a komlótól nemhogy megbódultak, hanem pont ellenkezőjeként, hihetetlen pörgésbe kezdtek. Itt már nyoma sincs a visszafogott kis gyümölcsöknek, utat tör magának a keserűség. Grapefruitos, füves, egyszerűen nyers zöld erő taglóz le, olyan szinten, hogy a naplementében elvész szemünk elől a horda.

Ülünk a porban. Nem bánjuk. Kicsit meglepődtünk, próbáljuk feldolgozni az eseményeket, de nem bánjuk.

3 sornyi kis csoda maradt utánuk a földben. Warrior. Simcoe. Centennial.

Komlók: Warrior, Simcoe, Centennial.

Alkohol: 7,1%

to_ol_first_frontier.jpg



Anderson Valley - Hop Ottin' IPA

2013 dec. 29. § komment § soksörutánkapitány

Téli erdőben guggolunk a ropogó tűz mellett, egy tipikus amerikai hétvégi faházban. Térdünk egy karton sörön pihen, miközben azon gondolkodunk, hogy milyen dicsőséggel, büszkén, az örök vadászmezőkre küldött állatfejeket tervezzünk másnap reggel begyűjteni és felaggatni az állattemetőt idéző büszkeség-falunkra.

Ujjunk már a képzeletbeli ravaszon pihen, de most még a sörbontó veszi át nemes szerepkörét. Készül, céloz, lélegzet visszatartva, pulzus az egekben, és akkor végre bontás, öntés, szemrevételezés, majd begyűjtve a zsákmányt, megillatoljuk, és végül trófeaként szánkhoz közelítünk vele, ízlelgetjük.

A hajnali erdőben térünk magunkhoz. Arcunkat friss, párás avaron pihentetjük. Orrunk előtt levendula és gyógyfüvek társasága, fel-felbukkan pár rejtett virág, igazi felüdülést nyújtva az ódon fenyőfák adta sötét árnyékban. Valamit rágcsálunk, majszolunk. Valami zöldet. Talán pár lehullott tűlevél egy kis igazi vadkomlóval keverve, amik meglepő módon egy grapefruittal alkotnak különös erdei szimbiózist, amikor éles fájdalom töri meg a csendet és a mellkasunkat. Az előttünk elterülő csábító lila szín kavalkádot vörös lepi el, ahogy testünket is. Egy helyre tudunk csak fókuszálni. A messzi távolban egy precíziós távcsöves puskával nézünk szembe. Eldőlünk és daliás agancsunkat mancsunkra helyezve megpihenünk.

Visszatértünk. Kezünkben üres üvegünk és poharunk. Valahol belül óriási ürességet érzünk, aminek gátját ez a sör robbantotta fel. Fegyvereinket és az eddig rangunkat megtestesítő, serlegként kezelt élőlények maradványait egy árokba temetjük, amire egy szár komlót ültetünk, hogy mindig emlékeztessen erre az aranyszínű, lélekmelengető IPA-ra.

Komlók: Columbus, Cascade

Alkohol: 7%

hopottin.JPG



Mikkeller - citra single hop ipa

2013 sze. 26. § komment § soksörutánkapitány

A mai kóstolás egy élmény(csúszda)parkba visz bennünket. Alig várjuk, hogy beléphessünk végre a forgóajtón, jegyünket a kezünkbe szorongatva, izgatottan várjuk, hogy betehessük lábunkat ebbe a kis sör-álomba. Elénk tornyosul egy ötemeletes sörösüveg, amit narancssárga címkén egy csodálatos szöveg díszít: citra single hop IPA a Mikkellertől. Igen, már megint egy tőlük. Hogy miért? Mert a legutóbb beszerzett két másik sör, amit nagy becsben a hűtőben dédelgettem, a felbontás után egyből jelezte felém, hogy állj! ez a sör lejárt, baszki! Neveket nem mondanék, mert egyébként nagyon szimpatikus darabokról van szó, amiknek újból neki fogok leselkedni.

Visszatérve a csodára, ahova érkeztünk. Már félúton vagyunk a megmászásában és izzadságtól csúszik a kezünk, akkora izgalommal várjuk, hogy végre elmerülhessünk benne. Felérünk. Lepattintjuk a fehér kupakot, majd észrevesszük, hogy két csúszda is indul, nem csak egy, ahogy először megpillantva gondoltuk. Próbáljuk ki az aroma csúszdát, legyen az az első. Óvatosan belehuppanunk a kupakunkba és visszaszámolunk, miközben próbáljuk minél jobban belengetni csónakunkat. 3, 2, 1, rajta! Elindulunk, és őrült sebességgel száguldunk, agyunkig felszalad a tömény komlóaroma, igazi gyümölcsös bomba, mintha mandarint, grapefruitot dobálnának az arcunkba a friss komlótobozokkal keverve, mi pedig teli vigyorral elvezzük, ahogy orrunkat ellepi az élvezet. De egyszer csak megállunk, vagyis, inkább csak lelassulunk, csónakunk egy spirálba került, ami megállított egy szinten. A sör pohárba döntése után kicsit enyhültek az események, de akkor belekortyolunk, és érezzük, hogy újból belendültünk, és olyan sebességgel közelítünk a poharunk végéhez, hogy sikítani próbálunk kislányos félelmünkben, de valaki még mindig dobálja a komlót összezsugorodott arcunkba. Megérkezünk. Ujjongva rohanunk ismét megmászni üvegünket, hogy most az íz-csúszdának is nekifeküdjünk.

Elhagyjuk a kupakunkat és csupasz seggel készülünk neki ennek a járatnak, amiből nem sokat észlelünk, hogy milyen irányba fog vinni, mert közben komló-köd telepedet ránk, és nem látjuk a végét. Nagy levegőt veszünk és nekifutásból beleugrunk. Azt vesszük észre, hogy lebegünk, és még hozzá sem értünk a csúszdához. Basszus, akkora a meredeksége ennek a keserű járatnak, hogy szinte 70 fokos szögben zuhanunk lefelé, egyenletes, intenzív, bevillanó képekkel, amint pofon vág bennünket egy jóakarónk, majd gyorsan sörrel tömi be a válaszra nyíló szánkat. Folyamatosan egy szinten száguldunk, élvezzük, nem fanyalgunk, nem húzza össze a szánkat, hanem egy különleges érzést kelt bennünk, lehet, hogy megvan az aktuális kedvenc komlófajtánk? Igen, úgy tűnik. Citra. Pihenünk egyet.

Kifelé menet megváltjuk egész éves bérletünket erre a csúszdára, tudva, hogy ezt nem fogjuk megbánni.

Komló: Citra

Alkohol: 6,9%

fotó.JPG



Ma.

2013 sze. 25. § komment § soksörutánkapitány

1 hosszú nap, 1 IPA, 1 kép, 1 mondat, 0 további gondolat mára.fot_egy.JPG



Galaxis útikalauz IPA kóstoláshoz

2013 sze. 20. § komment § soksörutánkapitány

A mai IPA kóstolás a témának megfelelően indult. Pénteki munka után a hazafele induló busz helyett arra a járatra tettem kezdő lépéseimet, ami a Kertész utca felé vezetett. Ebből már sokan tudják, hogy ennek fő állomása csak a Csakajósör lehet. Igen. Nem véletlen a választás, tudat alatt éreztem, hogy single hop IPA-ért (amikor csak egyfajta komlót használva készítik a sört. Nem azért, mert az úgy olcsóbb, hanem próbálják kiaknázni az egyes fajtákban lévő lehetőségeket) ma ide kell jönnöm. Ezen a témán agyalok már egy ideje, és most bele is kóstolhattam az egyik nagy kedvenc, a Flying Dog sörfőzde Centennial single hop imperial IPA-jába. Ennyi külföldi szóért én kérek elnézést. Ha már ott vagyok, belekóstolok a hely tulajának méltán ismert Grabancába is. Miközben kortyolgatom, szemeim megakadnak a legfelső polcon sorakozó Mikkeller single hop IPA-kon. Kettészakadva nyújtózkodom mire kezem ügyébe kerültek a következő kóstolásom tárgyai a polc leghátsó szegletéből. Beszámoló hamarosan.

Elindulok haza, hogy végre kiszabaduljak az emberek gyűrőjéből, amint kezdik bevenni a VII. kerületet. Alig várom, hogy elérjem a Liszt Ferenc tér, számomra a török bazárt idéző, mindent és mindenkit kínáló, tukmáló, behízelgő pavilon és divatosnak mondott étteremsor tengerének túlpartját. Kezemben zacskó, 3 IPA-val megtöltve, szemben a 15 fokban külföldi fiatalok ujjatlan pólóban és napszemüvegben közelednek, amit megértek, az én szememet is bántja a sok esti csillogó-villogó fényfüzér. Eszembe jut, hogy beszálljak egy űrhajóba, mi elrepít egy nyugodtabb galaxisba, de vasmacskaként ránt vissza a tudat, hogy lassan hazaérek. A buszra várt, majd a buszról lemondó 20 perc végtelennek hat, de hazabandukolok, kinyitom a hűtőt, és megnyugvással konstatálom, hogy még megvan a söröm, a Távoli Galaxis-om, rajta félig megfáradtan biggyeszkedik az árcédula, amit összegöngyölök ujjaimmal és hűvös a éjszakában a teraszról lepöccintek a sárga fénnyel megvilágított utcára.

Sört bontok, várok, elmélázok.

Kóstolgatom, miközben rakétámon ülök és büszkén biccentek fejemmel a szembe jövő gondolatoknak. Régen foglaltam itt helyet, és eddig csak emlékeimből éltem, de most végre együtt utazunk. A fiatalos, trópusi aromabomba, amivel először megtámadt, amikor kibontottam üvegem, már a múlté és a keserű veszi át a helyét, amit eddig kevésbé kötöttem össze ezzel az IPA-val. Kellemesen bizsergető, nem húzza össze teljes védekezésre az ízlelőbimbóimat, de ebben lehet szerepet játszik, hogy egy imperial, agyonkomlózott, fűszeres IPA volt az előfutára, ami után minden, ami nem dupla, imperial vagy hasonló leíró, szívemnek kedves szavakkal illetett sör már csak kellemesen keserű lehet.

Eddig akárhányszor volt szerencsém kóstolni, mindig az volt az érzésem, hogy az orromon át a jobb fülemből kimászva, a fejem körül egy félkört téve a bal fülembe bebújva, majd a szemeimen rést találva előbújik az a trópusi, soha életemben nem látott fa, aminek gyümölcse olyan egzotikus, hogy nevét számra nem veszem, mert úgyse tudnám helyesen kiejteni. Ez most is megvan, de most mintha felismerne a többszöri találkozás után ez a kedves lény, és engedi, hogy mélyebben, további elemeit is megismerjem. A késő estében könnyen múló hab mögül előkerül a - sörfőzőt ismerve – gondosan kiválogatott maláták sora és szinte érzem orromban a finom port, amint vágják fel a zsákokat, előkészítve a nagy főzést.

Hátradőlünk, nem olvasom mit írtam, csak várom, hogy a fénysebesség végén vajon melyik galaxisba érkezek meg.

galaxis.JPG



Róth Zoltán - Távoli Galaxis (1.)

2013 sze. 10. § komment § soksörutánkapitány

Most, hogy lecsengett a Főzdefeszt és mi is visszacsöppentünk a „melyiket is kóstoljam? melyiket? nem tudok dönteni!” érzésből a munkás hétköznapokba, próbáljuk frissebb szemmel is górcső alá venni a hétvégénket.

Sokat kóstoltunk, sokfélét, vegyes véleménnyel. De senkit nem tisztünk megítélni, ezért csak a pozitívumot emelnénk ki, főleg IPA szemszögből. Ami pedig nem más, mint a Róth Zoltán Távoli Galaxisa. Nálunk a hétvége abszolút nyertese ez a bérfőzetben készült, galaxy komlóval megpakolt IPA. Erről az egzotikus íz és illatorgiát magából kilövellő IPA-ról részletesebben még meg fogunk emlékezni. Egyrészről mert jó lenne újból kóstolni és mélyebben elmerülni benne, másrészről, mert, őőő, jó lenne újból inni.

A helyszínen le se esett (szombat este volt, az egész napos kóstolgatás után), hogy minek pózolnak sörrel kezükben a Birodalmi katonák, de aztán hétfő reggel kapott egy erős áramütést a fejemben lévő kis izzó és teljesen megvilágosodtam, elmosolyodtam, és arra gondoltam, ez egy jó ötlet volt. Bár akkor nem értettem, de jó ötlet volt.

galaxis.jpg



Nomada Brewing - Humala IPA

2013 aug. 16. § komment § soksörutánkapitány

Ismét egy olyan sörfőzde akadt a horgunkra, akinek már régóta ácsingóztunk a söreire, eddig sajnos csak a neten keresztül. Ez a mostani darab nem más, mint a valenciai Nomada Brewing Humala IPA-ja. Alig vártuk, hogy végre hazaérjünk a melóból, nyugodtan kiülhessünk a teraszra és felpattintsuk végre ezt az igen tetszetős spanyol IPA-t.

Amint leemeljük a fehér kupakot, zöldfűszerek tömkelege szökken orrunkon át egészen agyunk leghátsó pontjáig. Mintha szombat reggel sétálnánk a piacon, miközben mosolygós arcú mamikák próbálják ránk tukmálni frissebbnél frissebb portékáikat. És mi bedőlünk nekik, és élvezzük a pillanatot.

Nem tudtuk mire számítsunk mikor megpillantottuk a Nomada szót a Sörspecialista igen hosszú, szemet gyönyörködtető listáján, IPA-k után kutatva, és miután kezünk ügyébe került az üveg, még akkor is max egy repülő angyalmacska, aki komlót ejt hetet záró sörünkbe. De most szemünk előtt minden zöldbe borul és bevésődik agyunkba a Nomada sörfőzde neve.

Sörünk habja meglepően gyorsan elillant, hátrahagyva a lényeget. A fűszer és a zöld jellemzi minden léptét, mintha kissé éretlen zöld, enyhén savanyú almába harapnánk, kicsit beleborzongunk, de ahogy elmúlik ez a röpke érzés, alig várjuk, hogy ismét szánkhoz emeljük. Jól esik. Érzem, hogy ittam egy igazi sört.

Ahogy az utolsó cseppet is kiélveztem ebből az óarany színű, igazi amerikai stílusú IPA-ból, már csak azt próbálom kitalálni, vajon ez a furcsán bájos lény a címkén mikor fog újból meglátogatni.

Alkohol: 7,3%

nomada.JPG



BrewDog - Jack Hammer

2013 júl. 31. § komment § soksörutánkapitány

Munkából hazafelé ballagtam, miközben próbáltam rájönni, hogy csak a szemem káprázik, vagy tényleg jön a villamosom, a szemem megtelt a porral, homokkal, és minden vacakkal, amit belehordott ez a nyári kis szellő. Közben ismerős csengőhang ütötte meg a fülemet és tudtam, ennek sör lesz a vége. Felvettem, és csak ennyit hallottam: Iszunk egy pohárral valahol?

A következő pillanatban már nagyban mustráltuk a felhozatalt az egyik kiülős helyen. Iszogattunk, megosztottuk az élet nagy dolgairól a véleményünket, mint sör, élet, hasonlók, ahogy az ilyenkor lenni szokott. De nem voltunk elájulva a kóstolt példányoktól, így hát ismét egy BrewDog mellett döntöttünk. A hűtő polcán felsorakozó szortimentet már behatóbban tanulmányoztuk korábban, de a sor végén megakadt a szemünk egy zöld, Jack Hammer nevű, eddig ismeretlen egyeden. West coast india pale ale, ez szerepel a címke alján. Na, ebbe jól beletenyereltünk, és már alig várjuk, hogy versenyszerűen, ki jut először hozzá a saját példányának első kortyához.

És akkor megtörtént. Próbálunk megszólalni, de nem jönnek ki hangok, csak nyelünk folyamatosan, orrunktól a bokánkig tele vagyunk komlóval, mintha beledugtuk volna a fejünket egy amerikai komlókkal teli vödörbe, és amikor a barátaink próbálják lehúzni a fejünkről, nem engedjük, bele akarunk fulladni.

Aztán szóhoz jutunk, és az első gondolatom egy méhecske körül forog, aki éppen egy citromfát készül megerőszakolni, aminek ágait benőtte ez a csodálatos kúszónövény, amivel különleges szimbiózist alkotnak.

Nyers, zöld, mint a címke. Az óaranyszín tetején a könnyen múló habot pedig észre se vettük, olyan gyorsan eltűnt, de sebaj, kompenzál a keserű, a citrusos keserű. Mivel szabadtéren ülünk, a szomszéd cigifüstje mellett bevillan egy kis trópusi gyümölcs, de a fanyarabb fajtája, egy kis grapefruit.

Elfelejtjük a kevésbé karakteres jellemmel rendelkező próbálkozókat, akikkel indítottuk beszélgetésünket, ez a Jack kifertőtlenítette ízlelőbimbóinkat, gondosan lekezelte, majd beinjekciózta egy nagy adag komlóval.

Komlók: Colombus, Centennial

Alkohol: 7,2%

fot_jack.JPG



BrewDog - Waimea

2013 júl. 27. § komment § soksörutánkapitány

A skandinávok után most jöjjön egy skót-felföldi IPA-gyáros. Ez nem más, mint a nem csak sörbuzik körében egyre ismertebb BrewDog. Rengeteg történetet, sikert, videót belinkelhetnék most ide a sörforradalom két emblematikus alakjáról, akik minden kétséget, bizonytalanságot maguk mögött hagytak, és egy olyan márkát építettek fel, amit szakmai elismeréseik, és fanatikus rajongóik hada tud igazán jellemezni.

Az asztalunkra ezúttal egy single hop IPA került. A sörök fűszereként ismert komlókat, nagyon beskatulyázva, két fajtába sorolhatjuk: az egyik a keserű komlók csoportja, amik meglepő módon a sör keserűségéhez tudnak nagyban hozzájárulni, valamint az aromakomlók, amik nem fogjátok kitalálni, az illatához, aromájához bizonyulnak jelentős segédletnek. De ezeket nem kell ennyire kőbe vésve kezelni, szabadon lehet, és érdemes is kísérletezni. Itt van például ez a sör is. Single hop IPA, vagyis egyfajta komlót használtak fel hozzá, rendesen megpakolva, ami ízében, illatában is egy egységet alkot.

Mi ez a Waimea? Brewdog-ék készítettek 4 különböző single hop IPA-t, amik a komlót leszámítva mind ugyanabból az alapból, ugyanabból a receptből lettek felépítve. A 4 fajta komló pedig 4 kontinensről származik. A Waimea egy új-zélandi verziója ennek az IPA is Dead négyesnek.

Aki rápillant az üvegre és nem figyel, azt hiheti, hogy a skótok zászlóshajója került most az utunkba, a Punk IPA. Minket is majdnem megtévesztett, de eszünkbe is juttatta, hogy nem szabad arról sem megfeledkeznünk, ideje újból kóstolni és írni is róla.

Na, de vissza a mostani sörünkhöz. Kitöltjük, és elégedetten konstatáljuk, hogy a kissé zavaros narancsszín, a piszkos fehér habkorona, igazán illik a mai kánikulai délutánhoz. Becsukjuk a szemünket, orrunkhoz emeljük és máris egy fenyőerdő közepén érezzük magunkat, amint a nyári délutáni fürdőzésből igyekszünk vissza szállásunkhoz. Friss, intenzív, zöld, tiszta komló aroma.

Míg összeszedjük gondolatainkat, hagyjuk egy kicsit pihenni, és ez idő alatt teljesen ki is bontakozik. Előjött belőle az éles citrusosság, de nem túl nyomasztó, csak annyira erőteljes, mint amennyi citromot látott egy „citromos ice tea”. Még egy kicsit hagyjuk állni, hátha rejteget még valamit. És igen, trópusi gyümölcsök is elkezdenek éledezni, de továbbra is a fenyőerdőn átvezető úton bolyongunk.

Keserűje harmonizál az ízével, nem tapad, nem teríti be a szánkat, nem húzza össze, egyszerűen engedi, hogy élvezzük a sörünket.

Kóstolgatjuk, szinte harapjuk, morzsoljuk a fogaink között a komlót, míg ránk nem sötétedik, és haza nem érünk…

Komlók: Waimea

Alkohol: 6,7%

waimea.JPG



süti beállítások módosítása