A mai IPA kóstolás a témának megfelelően indult. Pénteki munka után a hazafele induló busz helyett arra a járatra tettem kezdő lépéseimet, ami a Kertész utca felé vezetett. Ebből már sokan tudják, hogy ennek fő állomása csak a Csakajósör lehet. Igen. Nem véletlen a választás, tudat alatt éreztem, hogy single hop IPA-ért (amikor csak egyfajta komlót használva készítik a sört. Nem azért, mert az úgy olcsóbb, hanem próbálják kiaknázni az egyes fajtákban lévő lehetőségeket) ma ide kell jönnöm. Ezen a témán agyalok már egy ideje, és most bele is kóstolhattam az egyik nagy kedvenc, a Flying Dog sörfőzde Centennial single hop imperial IPA-jába. Ennyi külföldi szóért én kérek elnézést. Ha már ott vagyok, belekóstolok a hely tulajának méltán ismert Grabancába is. Miközben kortyolgatom, szemeim megakadnak a legfelső polcon sorakozó Mikkeller single hop IPA-kon. Kettészakadva nyújtózkodom mire kezem ügyébe kerültek a következő kóstolásom tárgyai a polc leghátsó szegletéből. Beszámoló hamarosan.
Elindulok haza, hogy végre kiszabaduljak az emberek gyűrőjéből, amint kezdik bevenni a VII. kerületet. Alig várom, hogy elérjem a Liszt Ferenc tér, számomra a török bazárt idéző, mindent és mindenkit kínáló, tukmáló, behízelgő pavilon és divatosnak mondott étteremsor tengerének túlpartját. Kezemben zacskó, 3 IPA-val megtöltve, szemben a 15 fokban külföldi fiatalok ujjatlan pólóban és napszemüvegben közelednek, amit megértek, az én szememet is bántja a sok esti csillogó-villogó fényfüzér. Eszembe jut, hogy beszálljak egy űrhajóba, mi elrepít egy nyugodtabb galaxisba, de vasmacskaként ránt vissza a tudat, hogy lassan hazaérek. A buszra várt, majd a buszról lemondó 20 perc végtelennek hat, de hazabandukolok, kinyitom a hűtőt, és megnyugvással konstatálom, hogy még megvan a söröm, a Távoli Galaxis-om, rajta félig megfáradtan biggyeszkedik az árcédula, amit összegöngyölök ujjaimmal és hűvös a éjszakában a teraszról lepöccintek a sárga fénnyel megvilágított utcára.
Sört bontok, várok, elmélázok.
Kóstolgatom, miközben rakétámon ülök és büszkén biccentek fejemmel a szembe jövő gondolatoknak. Régen foglaltam itt helyet, és eddig csak emlékeimből éltem, de most végre együtt utazunk. A fiatalos, trópusi aromabomba, amivel először megtámadt, amikor kibontottam üvegem, már a múlté és a keserű veszi át a helyét, amit eddig kevésbé kötöttem össze ezzel az IPA-val. Kellemesen bizsergető, nem húzza össze teljes védekezésre az ízlelőbimbóimat, de ebben lehet szerepet játszik, hogy egy imperial, agyonkomlózott, fűszeres IPA volt az előfutára, ami után minden, ami nem dupla, imperial vagy hasonló leíró, szívemnek kedves szavakkal illetett sör már csak kellemesen keserű lehet.
Eddig akárhányszor volt szerencsém kóstolni, mindig az volt az érzésem, hogy az orromon át a jobb fülemből kimászva, a fejem körül egy félkört téve a bal fülembe bebújva, majd a szemeimen rést találva előbújik az a trópusi, soha életemben nem látott fa, aminek gyümölcse olyan egzotikus, hogy nevét számra nem veszem, mert úgyse tudnám helyesen kiejteni. Ez most is megvan, de most mintha felismerne a többszöri találkozás után ez a kedves lény, és engedi, hogy mélyebben, további elemeit is megismerjem. A késő estében könnyen múló hab mögül előkerül a - sörfőzőt ismerve – gondosan kiválogatott maláták sora és szinte érzem orromban a finom port, amint vágják fel a zsákokat, előkészítve a nagy főzést.
Hátradőlünk, nem olvasom mit írtam, csak várom, hogy a fénysebesség végén vajon melyik galaxisba érkezek meg.
