Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pincelaboratórium - Golden brown

2013 júl. 19. § komment § soksörutánkapitány

És most jöjjön egy házisör. Házi. Igen, házi. Nem, nem kézműves, bár ezt a nevet joggal viselné. Ezt kérem szépen tényleg egy lelkes sörkedvelő a saját két kezével készítette, hosszú órákat egy fazék mellett görnyedve, lelkesen figyelve amint a bugyogó sör óriási harcot vív az amerikai komlókkal.

Egy nem csak a főzéssel, hanem az írással jó barátságban lévő ismerősünktől kaptuk ezt az itókát, amit most végre nyugodt környezetben is megkóstolhatunk.

Majd elfelejtettem bemutatni… A sörfőző/blogger a Mese habbal szerzője, a „főzde” pedig a Pincelaboratórium nevet viseli, míg magának a lényegnek, a sörnek pedig egy zeneszám adta az utolsó mutató újjal éppen megérintő lökést, aminek köszönhetően teljesen összeállt a kép. Ez nem más, mint a Golden brown. Nem kell sokat agyalnunk, honnan a név, mert egyből tudjuk, ahogy kiöntöttük poharunkba.

Szóval zenét hallgatunk, hátradőlünk, sört ízlelgetünk, hétvégét üdvözlünk.

Essünk is neki sörünknek. Óarany szín, ami a maga szűretlenségével és a felette tornyosuló tömör habkoronának köszönhetően már a szemünknek is kedvessé teszi a mai célpontot. Jöjjön egy újabb érzékszerv, emeljük orrunkhoz, és kíváncsian várjuk az első benyomásokat. Egyből elkap egy érzés, mintha a hűtőből kivett görögdinnyét éreznénk magunk előtt, ami kicsit össze lett keverve egy igazán egzotikus gyümölcsmixszel, megbolondítva egy adag citrusfélével, de szigorúan a gyümölccsel, nem a héjával. Megkóstoljuk, és az következik, amit már az illat is sugallt. Harmonikus, semmi fanyarság, semmi szárazság, nem húzza össze a szánkat, helyette szépen selymesen csúszik le torkunkon, és még 10 perccel később is érezzük ezt a kellemes érzést, szinte felfrissül tőle a szánk.

Közepesen testes, üdítően keserű, és ahogy a fény felé emeljük, elcsodálkozunk, de nem meglepődünk. Apró komlódarabokat vélünk felfedezni, ami nem csoda, hiszen egy házilag hidegkomlózott (ilyenkor nem csak a forralás során kerül komló a sörbe, hanem az erjedés ideje alatt is, aminek köszönhetően még illatosabb lesz)   IPA-val van most dolgunk. Ennél nem is kell több bizonyíték, hogy tudjuk, tényleg egy őszinte, barátságos, nem hivalkodó sör került az utunkba.

Áldjuk a készítőjét, hogy egy nagyüveggel kaptunk, így még egy kicsit tovább élvezhetjük a hét zárásaként.

Komlók: Chinook, Cascade, Amarillo

Alkohol: 6%

goldenbrown.JPG



Mikkeller - Green Gold

2013 júl. 10. § komment § soksörutánkapitány

Újabb skandináv IPA került a poharunkba. Nem, nem ez a heppem, de ez is egyből megragadta a tekintetemet, és amint elolvastam a címkén, hogy Green Gold a neve, azt vettem észre, hogy már a pénztárnál állok vele. Mint utóbb kiderült, a csomagolás teljes összhangban van a sörünkkel, zöld, komlós, Mikkeller.

Kibontjuk, kitöltjük, és arra számítunk, hogy letaglóz majd egy tömény citrus aromafelhő, de nem ez történt. Kellemes, virágos, gyantás, enyhén édes illat fogad bennünket, de ahogy a telt sötét rézszín és a tömör, piszkosfehér hab hívogat, már sejteni véljük, hogy itt nem minden az, aminek látszik. Belekortyolunk, és már tudjuk, igazunk volt. Ez bizony egy dupla IPA!

A krémes testből, amint a malátás első korty leért a torkunkon, pár másodperc múlva kiválik az éles, fűszeres keserű, ami teljesen bevonja szánkat, kiszárítja és a garatból újból és újból visszaköszön. Azt az emléket idézi, amikor gyerekkorunkban mindig megnyaltuk az elemet a bizsergető érzésért, és bár tudtuk, hogy mire számíthatunk, minden egyes alkalommal kíváncsian vártuk, újból ugyanaz fog-e bekövetkezni. És igen, mindig megmaradt a nyelvet bizsergető érzés, ahogy itt is. De nem tudjuk megunni, újból ki akarjuk próbálni..

Komlók: Simcoe, Cascade, Amarillo

Alkohol: 7%

mikkeller_green_gold.JPG



To Ol - Black Maria

2013 júl. 04. § komment § soksörutánkapitány

Belekezdtünk, és egyből egy komoly fába vágtuk a fejszénket, egy Black IPA-ba. A To Ol Black Maria-ba.

Már a címkéjével felhívta magára a figyelmünket (amin a koppenhágai rendőrség impozáns épülete látható), egyből le is emeltünk egyet a hűtő polcáról ebből a minimalista skandináv palackból, és már alig vártuk, hogy megízlelhessük. 

Kibontottuk és nem csalódtunk. Már a habjában több élet van, mint sok már sörben együttvéve, a világosbarna habvonulat szép nagy bugyogással tűnik el szemünk elől, de nem elsietve, elnyújtja a pillanatot, amíg csodáljuk.

Koromfekete színe stout-okat idéz, amin nem látunk át, hiába emeljük szemünk és a nap döglesztő meleg sugarai közé, csak magunkat látjuk visszatükröződni, széles vigyorral arcunkon.

És akkor végre szánkhoz emeljük, és mintha két sört innánk egyszerre. Orrunk megtelik az amerikai / ausztrál komlóorgiával, repked itt citrus, grapefruit, friss virág bőségesen. Ezen nem is csodálkozunk, amikor az üveget megfordítva a következő pompás felsorolást olvassuk: Columbus, Centennial, Galaxy és Cascade. Leírni is élvezet ezt a listát. Ezzel párhuzamosan szánk pedig először a száraz, telt pörköltséget ízleli meg, majd jön az intenzív keserű, ami helyre teszi, összekapcsolja ezt a kettősséget.

Minden egyes korty után rápillantunk poharunkra, és abban reménykedünk nem fog bekövetkezni az utolsó. Ezután ma már nem iszunk több sört, nem lenne fair a többivel szemben…

Komlók: Columbus, Centennial, Galaxy, Cascade

Alkohol: 8,1%

fotó_black_maria.JPG



Elindulunk, iszunk, véleményt mondunk

2013 júl. 03. § komment § soksörutánkapitány

Most, hogy sikeresen összerántottam az oldalt, ideje érdemben is megszólalni, hogy minek indít el valaki egy újabb blogot a söröknek szentelve. Nos, igazából szeretném másokkal is megosztani, hogy milyen szűklátókörűen gondolkodunk a sörökről. Ugyanazt isszuk otthon, a kocsmában, a meccsen, mindenhol. Ez olyan, mintha mindenhol csak rántott húst lehetne enni. Persze, finom a rántott hús, van sajttal / sonkával /gombával töltött is, meg 2-3 hetente jól is esik, és számíthatunk a minőségére, de akkor is, nem lenne rohadt unalmas minden nap azt enni?

Nos, én így vagyok a sörökkel. Kell a változatosság! Óriási a skála, aminek mi csak egy nagyon apró szeletét ismerjük. De nem tervezek mindenfajta sörre kitérni, úgy érzem, már magában ebben az egy kategóriában olyan gyöngyszemeket, olyan változatosságot lehet megismerni, hogy megelégszek ezzel az eggyel.

Szóval, ha érdekel, olvass, kommentálj, kritizálj, ossz meg, a lényeg, hogy Te is kapcsolatba lépj az IPA-kkal, a házi és kézműves sörökkel.

Előre jelzem, erősen szubjektív lesz a blog, és mindenféle mikrobiológiai háttértudást mellőzni fog. Viszont írunk majd nem csak csak magáról a sörről (megjelenéséről, illatáról, ízéről…), hanem benyomásainkról is, a csomagolását, fogyasztói megítélését illetően is. Ja, és nem csak forgalomban elérhető nedűkről lesz szó, hanem próbálunk minél több lelkes házisörfőzőt is bevonni, bemutatni.

Úgyhogy bele is vágunk, irány a bolt!

golem_ipa.JPG



süti beállítások módosítása