Újabb skandináv IPA került a poharunkba. Nem, nem ez a heppem, de ez is egyből megragadta a tekintetemet, és amint elolvastam a címkén, hogy Green Gold a neve, azt vettem észre, hogy már a pénztárnál állok vele. Mint utóbb kiderült, a csomagolás teljes összhangban van a sörünkkel, zöld, komlós, Mikkeller.
Kibontjuk, kitöltjük, és arra számítunk, hogy letaglóz majd egy tömény citrus aromafelhő, de nem ez történt. Kellemes, virágos, gyantás, enyhén édes illat fogad bennünket, de ahogy a telt sötét rézszín és a tömör, piszkosfehér hab hívogat, már sejteni véljük, hogy itt nem minden az, aminek látszik. Belekortyolunk, és már tudjuk, igazunk volt. Ez bizony egy dupla IPA!
A krémes testből, amint a malátás első korty leért a torkunkon, pár másodperc múlva kiválik az éles, fűszeres keserű, ami teljesen bevonja szánkat, kiszárítja és a garatból újból és újból visszaköszön. Azt az emléket idézi, amikor gyerekkorunkban mindig megnyaltuk az elemet a bizsergető érzésért, és bár tudtuk, hogy mire számíthatunk, minden egyes alkalommal kíváncsian vártuk, újból ugyanaz fog-e bekövetkezni. És igen, mindig megmaradt a nyelvet bizsergető érzés, ahogy itt is. De nem tudjuk megunni, újból ki akarjuk próbálni..
Komlók: Simcoe, Cascade, Amarillo
Alkohol: 7%
