Ismét egy olyan sörfőzde akadt a horgunkra, akinek már régóta ácsingóztunk a söreire, eddig sajnos csak a neten keresztül. Ez a mostani darab nem más, mint a valenciai Nomada Brewing Humala IPA-ja. Alig vártuk, hogy végre hazaérjünk a melóból, nyugodtan kiülhessünk a teraszra és felpattintsuk végre ezt az igen tetszetős spanyol IPA-t.
Amint leemeljük a fehér kupakot, zöldfűszerek tömkelege szökken orrunkon át egészen agyunk leghátsó pontjáig. Mintha szombat reggel sétálnánk a piacon, miközben mosolygós arcú mamikák próbálják ránk tukmálni frissebbnél frissebb portékáikat. És mi bedőlünk nekik, és élvezzük a pillanatot.
Nem tudtuk mire számítsunk mikor megpillantottuk a Nomada szót a Sörspecialista igen hosszú, szemet gyönyörködtető listáján, IPA-k után kutatva, és miután kezünk ügyébe került az üveg, még akkor is max egy repülő angyalmacska, aki komlót ejt hetet záró sörünkbe. De most szemünk előtt minden zöldbe borul és bevésődik agyunkba a Nomada sörfőzde neve.
Sörünk habja meglepően gyorsan elillant, hátrahagyva a lényeget. A fűszer és a zöld jellemzi minden léptét, mintha kissé éretlen zöld, enyhén savanyú almába harapnánk, kicsit beleborzongunk, de ahogy elmúlik ez a röpke érzés, alig várjuk, hogy ismét szánkhoz emeljük. Jól esik. Érzem, hogy ittam egy igazi sört.
Ahogy az utolsó cseppet is kiélveztem ebből az óarany színű, igazi amerikai stílusú IPA-ból, már csak azt próbálom kitalálni, vajon ez a furcsán bájos lény a címkén mikor fog újból meglátogatni.
Alkohol: 7,3%
